1945. január 27-én az első ukrán front néhány katonája lépett be elsőként az auschwitzi haláltábor kapuján. A látvány döbbenetes volt. Halottak mindenütt, az élők pedig emberi roncsok voltak csupán. 1942–45 között majd 2 millió ember pusztult el a legnagyobb náci haláltáborban. 2006-tól január 27. – az ENSZ határozata alapján – a holocasut nemzetközi emléknapja. A világon mindenütt megemlékeznek a népirtás áldozatairól, a körülbelül 6 millió emberről, aki már soha nem térhetett vissza az életbe.
Az Auschwitzról szóló olvasmányok mindig nehezek. Van bennük egy bizonyos légkör, amit nehéz feldolgozni, hiszen megannyi ember halála kapcsolódik a helyhez, ezt pedig mindenki tudja. Ugyanakkor mégis csodálatos regények készültek róla…
HEATHER MORRIS. AZ AUSCHWITZI TETOVÁLÓ: LALE SOKOLOV IGAZ TÖRTÉNETE ALAPJÁN. – Budapest: Animus,2019. – 303old.
Ifjúsági kiadás vitaindító kérdésekkel, történelmi kronológiával, fényképekkel kiegészítve A holokausztról számos könyv született, ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy az „auschwitzi tetováló”, aki annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele. Lale Sokolov volt az a fogoly, aki a lágerbe érkezőket megjelölte az alkarjukon egy számsorral. Rab volt, akár a többiek, de munkája felruházta bizonyos kiváltságokkal, amelyeket a saját és mások túlélése érdekében használt fel. Szinte mindenütt járt a táborban, saját szemével látta a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját. De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje. „Büszke vagyok rá, hogy Lale története most ebben a tizenévesek számára kiegészített kiadásban is megjelenik. Hiszen ti, fiatalok vagytok a jövő. A ti feladatotok tanulni a múltból, hogy ez a tragédia soha ne ismétlődhessen meg.” Heather Morris
Heather Morris Új – Zélandon született, és forgatókönyvírónak tanult. 2003- ban mutatták be egy idős úriembernek, mert – mint mondták – „talán érdemes foglalkozni a történetével. Ez a találkozás megváltoztatta mind Heather, mind Lale Sokolov életét. Barátságot kötöttek, és Lale az önvizsgálat és a múlt felidézésének útjára lépve a holokauszt éveiről őrzött emlékeinek legbensőbb, legapróbb részleteit is rábizta Heatherre. Lale története eredetileg forgatókönyvnek készült, sikeresen szerepelt is nemzetközi szemléken, majd Heather Morris megírta belőle „Az auschwitzi tetováló” című könyvet. A szerző jelenleg Melbourne- ben él és dolgozik.
Az auschwitzi tetováló
A felvidéki zsidó családból származó Ludvig Eisenberg, becenevén Lale 1942-ben önként jelentkezett a nácik munkatáboraiba induló transzportra, azt ígérték ugyanis, hogy ha egy családból egy fiatal férfi vagy nő jelentkezik munkára, a család többi tagja biztonságban lesz. Így Lale hamarosan Auschwitz-Birkenauban találta magát, nem sok eséllyel a túlélésre. Ám egy véletlen során úgy alakult, hogy őt bízták meg azzal, hogy az egyelőre még életben hagyott rabok nyilvántartási számát a karjukra tetoválja. Ez a munka viszonylagos biztonságot és privilegizált helyzetet jelentett neki, relatíve szabadon mozoghatott a táborban, így jóformán többet látott a haláltábor működéséből, mint bárki más. A cigányok barakkjában lakott, a szelekciónál dolgozott, de az irodába is bejárása volt, így kapcsolatban volt a rabok mellett a kápókkal és néhány vezetővel is, olyannal is, akivel annyira nem akart, köztük az őrült Josef Mengelével. Ezzel együtt története mégsem egy újabb holokausztregény a tábor pokláról, hanem furcsa love story: Lale ugyanis a táborban ismerte meg Gitát, aki túlélésének hajtóereje lett. Az auschwitzi tetováló az ő igaz történetük, amit Lale felesége halála után osztott meg Heather Morrisszal, hogy halála előtt letegye az évtizedes keresztet.
24.hu
Переглянути PDF версію презентації
підготувала, Габріелла Меланчук